INZULINREZISZTENCIA
Társadalmunk egyik leggyakoribb problémája, de elsősorban a családtervezés előtt álló, túlsúlyos hölgyeknél diagnosztizálják, bár érinthet vékony alkatú hölgyeket, férfiakat, serdülőket. Hátterében egy inzulinreceptor probléma áll, amit a kóros anyagcsere során termelődött anyagcsere termékek (szabad zsírsavak, gyulladásos átvivő anyagok, hormonok) idéznek elő. A folyamat eredményeképpen a hiperinzulinizmus kezdeti szakaszában az emelkedett vércukorszint hatására a hasnyálmirigy fokozott inzulintermelésbe kezd, hogy kialakítsa a normális vércukorszintet. Ha a hasnyálmirigy tartósan ilyen fokozott inzulintermelést folytat, akkor az inzulintermelő sejtek kifáradnak. Ekkor már nem képes az egészséges vércukorértékeket kialakítani a test, és kialakul a prediabetes valamelyik állapota. A folyamat későbbi szakaszában csökken a cukor felvétele a sejtekbe, illetve ezért pl. a májban fokozódik a cukor előállítása a fehérjékből, zsírokból és egyéb anyagokból, szóval komplex anyagcserezavar alakul ki.
Tünetek, amikor érdemes gondolni inzulinrezisztenciára:
A fenti eltéréseknél érdemes diabetológusainkat felkeresni, akik az általános belgyógyászati és egyéb anyagcsere-eltérések feltérképezése után meg tudják mondani, hogy elegendő-e az életmód-és étrendi változtatás, vagy egyéb kezelés is szükséges. A szakmai ajánlás szerint, igazolt prediabetes esetén évenként vércukorterhelés elvégzése javasolt. Vizsgálatok bizonyítják, hogy ilyen esetekben a cukorbetegség kialakulásának esélye 50-60%-kal mérsékelhető, ha a testsúly 5-7%-kal csökken. A korai életmódváltással (egyénre szabott meghatározott szénhidráttartalmú étrend, rendszeres fizikai aktivitás, stressz-menedzsment) elkerülhető a gyógyszerszedés, az inzulinkezelés bevezetése. A táplálkozás átalakításában dietetikus segíthet, de diabetes edukátorok is széles körű ismeretekkel segíthetik a cukorbetegség megelőzésében érdekelteket.